Liberális önellentmondások
A Telex szerint az alábbi három fő ok miatt veszélyes, ha szélsőjobboldali eseményeket szerveznek Magyarországon:
📌 A szélsőjobb hálózatépítésre használja a koncerteket, küzdősport gálákat és a további hasonló jellegű eseményeket.
📌 A lakosság megbotránkozik az adott településre érkező közönség láttán.
📌 A szélsőjobboldali esemény hazánkba vonzza az erőszakos (ők nem írják le, de én igen: terror szervezetként működő) antifát.
Vegyük, akkor szépen sorban:
📌 Hálózatépítés: Igen, arra. És, ezzel mi a probléma? Ha szerintük ez mégis gond, akkor a nemzetközi kommunista és antifa találkozók az Aurórában, a Gólyában, a Kesztyűgyárban miért nem okoznak pontosan ugyanilyen problémát?
📌 Lakossági felháborodás: Igen, biztosan van ilyen, bár tegyük hozzá az esetek döntő többségében az átlagember minimálisan érintkezik az ilyen eseményekre érkező közönséggel. Megbotránkozás és/vagy riadalom kizárólag a sajtó és a hatóságok felelőtlen magatartása miatt keletkezik. Ugyanez viszont nem mondható el a Budapest "Pride" több tízezres felvonulásáról. Amióta az a rendezvény létezik a társadalom többsége felháborodásának ad hangot, mégsem olvastam eddig a Telexen arról, hogy szerintük ez probléma lenne. Ez az érv azért is különösen röhejes, mert ilyen alapon el kéne lehetetleníteni az extrém metál koncerteket, tetováló expokat, motoros találkozókat és még hosszasan lehetne sorolni olyan eseményeket, amik miatt a mindenkori Magdi anyusok és Vili bák megbotránkoznak.
📌 Reakcióként érkezik az antifa: Tehát abban az esetben, ha egy csoport erőszakos elmebeteg az utcán random embereket ver össze a vélelmezett politikai nézeteik miatt, nem az elkövetők és a munkájukat el nem végző hatóságok a felelősök, hanem azok, akik zártkörű eseményeket szerveznek? Jó, hogy nem egyenesen az áldozatok, akik terepmintás nadrág viselésével provokálták a támadókat... Csak szólok, egyetlen lépésre került a Telex az áldozathibáztatástól...
Valljuk be őszintén, a cikkben egyébként semmi meglepő nincs. Pont azt és pont úgy írják, ahogy megszoktuk a fajtájuktól. Az ordító ellentmondás azonban ott van, hogy a Telex öndefiníciója szerint, "becsületes", "etikus", "lényegében közszolgálati" és hosszasan lehetne még sorolni az önmagukra aggatott eposzi jelzőket, de ami jelen írás szempontjából a legfontosabb: "pártatlan", "elfogulatlan".
Az égvilágon semmi probléma nem lenne azzal, ha kimondanák az igazat: Nekik a jobboldali értékek képviseletével van problémájuk, a szélsőjobboldal esetében pedig még azokat a hatósági módszereket is helyeslik/keveslik, amiknek a tizedéért diktatúrát kiáltanak, ha az ő köreiket érik.
Egy ilyen okfejtés után rövidesen elolvashatom valamelyik antifa felületen, hogy áldozati pózba helyezkedtem, a szólásszabadságot hiányolom, miközben a lelkem mélyén a legsötétebb diktatúrák pártolója vagyok. Ahogy elnézem a különböző retrokomcsi cosplay összejöveteleiket, amikor pocakos munkásőrnek öltözve Kádárra, vagy éppen a "felszabadító" vörös hadseregre emlékeznek, azért meg kell állapítanom, hogy minimum egyéni ízlés kérdése manapság, hogy mi számított a XX. században sötét diktatúrának, de a leglényegesebb különbség köztünk, hogy mi soha nem voltunk álszentek. Soha nem állítottuk, hogy ha rajtunk múlna, akkor létezhetne Telex, ahogy azt sem, hogy a világnézetek egyenértékűek lennének, és mindegyik képviselőit megilleti a jog, hogy érvényesüljön. Természetesen nem. Egy ideális világban nem.
Minden világnézet a kizárólagos érvényesülés irányába törekszik. (Ha nem, akkor ott egy logikai hiba áll fenn, hiszen adott szemléletmód azt állítja saját magáról, hogy nem az lenne az ideális, ha kizárólagos lenne. Na, de ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy ha még a megalkotói sem bíznak benne, akkor milyen létjogosultsága van egyáltalán?)
A zárójeles költői kérdésből két dolog következhet. Az egyik, hogy a telexesek valami olyan világképben hisznek, amiről igazából még ők sem hiszik el, hogy működőképes lenne. A másik pedig, hogy álszent, hazug senkiháziak.
#Legionarius #Világnézet
